2010. augusztus 15., vasárnap

8. fejezet

Megjegyzés: Sajnálom, sajnálom! Tudom, hogy legszívesebben megölnétek, de nem volt áram azért nem tudtam hozni az új fejit, ma meg nem voltam gép közelben. Bocsii! Komi határ most nincs, mivel ennyit kellett várnotok =) Holnapután akkor is hozom az új fejit, ha nincs meg az 10 komi. Persze azért örülnék néhány véleménynek. Eléggé brutál feji lett szerintem. Jó olvasást!

Anthony szemszöge

Rosszul voltam az aggodalomtól. Mikor Elizabethre gondoltam megszédültem. Annyira rossz érzésem volt! Mindenki elbizakodottan és harcra készen állt a torony lábánál, de én nem. Egyszerűen éreztem, hogy valami rossz készülődik, nagyon-nagyon rossz. Az lett volna a feladatom, hogy kint maradjak és védjem anyát, ha észrevennének minket, de erre kicsi volt az esély, ezért mindennél jobban szerettem volna bemenni és kihozni a húgomat.

- Hadd menjek be! – kértem Carlisle-t. – Itt nincs szükség rám! Bent nagyobb hasznomat tudjátok venni.

- Anthony! Nem engedem, hogy még egy gyerekem bemenjen ebbe a várba! – mondta anya dühösen.
- Anya! Én tudok vigyázni magamra! Ne aggódj, kérlek! – Nem érdekel mit mondanak, akkor is bemegyek!

- Tony! Nem igaz, hogy odabent nagyobb segítség vagy! Mi hárman ezt elintézzük, de idekint te vagy az egyetlen, akinek van támadó képessége! Muszáj itt maradnod! – mondta Emmett. A francba! Ez semmiképp sem fog működni. Hát rendben, ha ők, úgy akkor én így. Megvolt a tervem.

- Rendben, igazad van! Itt maradok – mondtam meghunyászkodva. Persze, hogy itt maradok… Anyáékkal kerestünk egy üres és sötét sikátort és ott maradtunk. Anya becsukta a szemét és koncentrált.

- Sikerült lefedni őket? – kérdeztem szorongva. Anyám szorosan lehunyt szemmel bólintott. Még vártam pár percet, aztán jöhet a pompás előadásom. Még jó, hogy Alice nem lát engem!

- Megyek és körbenézek, hátha van valami őr errefelé. Egy perc és jövök!

- Légy óvatos! – intett Esme. Hát persze, hogy óvatos leszek! Futva elhagytam a sikátort. Nem kellett vigyáznom, ugyanis ilyen sötétbe senki nem láthatott meg. Pár másodperc alatt a várhoz értem. Körülnéztem és mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem lát senki felugrottam egy ablakhoz és bejutottam rajta keresztül a várba. Odabent sötét volt, de ez nem jelentett problémát. Körülnéztem és rájöttem, hogy egy folyosón vagyok. Elindultam egyenesen és próbáltam apáék szagát követni, ami többé-kevésbé ment is. Már vagy fél órája bolyongtam a kastélyban mikor rájuk akadtam. Egy ajtó mögött voltak és dulakodás zaja hallatszott. Egy ideig még hallgatóztam, majd benyitottam. A teremben, rengeteg vámpír volt. Apámék a kör közepén álltak támadó tartásban. Amikor benyitottam egy pillanatra minden szem rám szegeződött, majd egy magas fekete hajú vámpír megszólalt.

- Felix, Annabelle! – A hím nemű vámpírra koncentráltam és a falhoz vágtam. A teste hatalmas csapódással ütközött a falnak, melyen egy nagy repedés keletkezett. A lány felé fordultam, meg akartam ismételni az imént lezajlott jelenetet, de akárhogyan koncentráltam rá, nem tudtam elmozdítani a helyéről.

- Jane! – szólalt meg a lány. – Innentől a tied. Hátha ezen nincs pajzs – mondta. Majdnem felnevettem, amikor megláttam ki is az a Jane. Könnyű szerrel kicsinálom! – gondoltam. Csak az apám szemében lévő rémület aggasztott. Elrugaszkodtam a földtől és ugrásra készülődtem, de nem bírtam megmozdulni. A testemre lecsapó fájdalom hihetetlen volt. Megfeszültem és hanyatt vágódtam. Nem voltam ura a mozdulataimnak. Egy üvöltés szakadt fel belőlem. Apám is felordított.

- Fejezd be! Inkább engem! Hagyd békén őket! – Hirtelen megszűnt a fájdalom és eljutott tudatomig, hogy apám többes számban beszélt. Gyorsan felálltam, körülnéztem és megláttam Elizabeth élettelen testét a földön heverve.

- A rohadt életbe! Mit csináltatok vele? – kérdeztem üvöltve. Odarohantam hozzá és megráztam. Semmi reakció.

- Nem hall és nem is lát téged. Na és persze hiába rázod! Nem is érzi, hogy megérinted – mondta mosolyogva egy fiú. Elbődültem és neki rontottam. Sikerült kicsavarnom az egyik karját mielőtt újra érezhettem volna azt az iszonyú fájdalmat. Megint a földre zuhantam, de most összeszorítottam a fogaimat és nem nyikkantam meg. A hátam nagy ívben megfeszült a kíntól, de sikerült csendben maradnom. Hirtelen megszűnt a fájdalom és egy hatalmas csapódást hallottam. Felnéztem és láttam, hogy Emmett rárontott Jane-re. Mikor mindkettejük teste neki csapódott az ajtónak, az kiszakadt a keretéből. Mielőtt Jane borzalmas képességével földre küldte Emmettet, az letépte a fejét és a terem másik végébe dobta. Hirtelen halálos csend lett. Majd a mellettem álló fiú, akinek letéptem a karját felordított.

- Jane! – Erősen koncentrált valamire, de úgy látszik nem sikerült neki, mert dühösen üvöltött fel.

- Annabelle, tüntesd már el a rohadt pajzsukat!

- Nem megy, Alec! Nem az ő képességük, csak le vannak fedve. Nincs itt aki védi őket, tehát nem tudom blokkolni. Csak annak nincsen pajzsa! – intett felém. Alec dühtől izzó arccal felém fordult, de én mögé ugrottam és lefogtam.

- Adam! – kiáltottam. Ő nem tétlenkedett sokáig. Egy gyors rántással letépte Alec fejét. Így már talán van esélyünk. Mikor Alec feje elvált a testétől Elizabeth felébredt. Talpra kecmergett, ám ezt Annabelle nem vette észre, ahogy senki sem, csak én. Elizabeth rákoncentrált a lányra, mire az sikítva a földre zuhant. Ekkor vették észre Elizabeth-et.

- Öljétek már meg! – sikította húgom, mert senki nem reagált semmit csak őt nézték. Én tértem először magamhoz. Odarohantam a vergődő Annabelle mellé és szétszaggattam. Mikor végeztem felnéztem és próbaképpen falhoz vágtam egy vámpírt. Sikerült! Már nem blokkolja!

- Gyerünk! Már visszatértek a képességeitek! Üssük szét őket! – kiáltottam. Ekkor kezdődött csak az igazán elkeseredett harc. A többi Volturi katonának nem volt olyan látványos képessége, mint Alecnek és Jane-nek, ezért könnyűszerrel legyőztük őket. Akárhányszor mi sérültünk meg Adam semmi perc alatt rendbe hozott minket, úgyhogy elég egyenlőtlen küzdelem volt. Épp egy igen erősen hadakozó nővel harcoltam, amikor kiáltást hallottam a hátam mögül.

- Vigyázz! – ordította Emmett, de már késő volt. Éreztem, ahogy egy ököl áthatol a hátamon és kijön a mellkasomon. Lenéztem és egy véres kezet pillantottam meg. Az agyamat egy másodperc alatt elborította a sötétség, de a fájdalmat nem zárta ki. Jane kis trükkje semmi volt ehhez képest. Ezerszer inkább azt választanám, mint ezt. Egy pillanatra újra eszméletemnél voltam és egy fájdalmas ordítás tört fel a torkomból…

Elizabeth szemszöge

Épp Aro egyik testőrét próbáltam eltávolítani az útból, mikor meghallottam Emmett kiáltását és megfordultam. Még épp láttam, ahogy Felix keze áthatol Anthony mellkasán a tesóm meg összeesik.

- Ne! – sikítottam. Mindenről megfeledkezve Felixhez rohantam. Rávetettem magam és széttéptem. Nem érdekelt, hogy közbe láttam, ahogy ömlik a vér a lábamból és nem érdekelt a fájdalom sem. Ölni akartam. Mikor végeztem a vámpírral Anthony mellé térdeltem.

- Adam, csinálj már valamit az ég szerelmére! – kiáltottam, miközben Anthony fájdalmasan felüvöltött és megragadta a kezem.

- Elizabeth… - hörögte. A szájából is folyt a vér.
- Itt vagyok – suttogtam. – Nem lesz semmi baj! Adam segíts már, kérlek! – Ömlöttek a könnyeim. Tudtam, hogy ő ettől meghalhat. Nem volt rendes vámpír, akinek nem dobog a szíve. Az övé bizony dobogott, és ha megállítják, meghal, márpedig azt nem hagyhatom.

- Adam! – üvöltöttem. Hát miért nem segít senki sem?

- Elizabeth, már nem tudok rajta segíteni…

11 megjegyzés:

  1. :O:O:O
    te szadista.. te...te *mutogat*
    mi a büdös franc ez ha?
    Anthony ugye nem hal meg? Mond hogy nem ,kérlek!!
    nagyon várom a kövit;)
    puszi xoxo

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Mond hogy nem hal meg, kérlek, kérlek!
    Nem teheted ezt vele! MI lesz akk a többiekkel??

    De az tetszett h fél Volterát kinyírták! XD

    Hamar hozd a frisst vagy megőrülök! És kereshettek a dili házban! :D
    Várom a kövit!
    Puszi^^

    VálaszTörlés
  3. szia:)
    hélóóó miez h nem tud rajta segiteni??:OOO
    ésés elizabethnek miért nincs meg ez a képessége???
    nem hallhat meg.!!!!

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nem semmi ez Volturi kinyírása:D. De ugye nem hal meg Anthony? Légyszi nem haljon meg. Olyan kis bátor volt hogy elment a húgáért:)
    Puszi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon jó lett Jane és Alec aztán megkapta Anthony meg olyan hősies volt lécci ne haljon meg.
    És köszi hogy hamar hozod az újat mert már nagyon várom.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nooooooooooooooooo! Ne öld meg Anthony-t! Hát, a Volturi elintézése sem tetszik! Főleg nem Alecé! Am jó lett, az pedig az én problémám, h oda meg vissza vagyok Alecért XD
    Puszy: Detty

    VálaszTörlés
  7. Háhááá.... mindenkit kinyírsz XD Azért Anthony ne haljon meg... lécciiiiiii

    VálaszTörlés
  8. Te te te....most csak viccelsz velem úgye?:O
    Mindenki meghal?:O
    Azért nem kéne kinyírni Anthony-t is:D
    Siess a kövivel:P

    VálaszTörlés
  9. :((((
    örök Alec*szomorkásmosoly*

    VálaszTörlés
  10. Lécciii, lécciiii ne öld meg Tony-t!! *.*

    10.dik :D jöhet, a kövi fejezet :D Már nagyon várom...

    VálaszTörlés
  11. NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!
    Gonosz vagy!
    Kinyírod Anthony-t?!
    na ne mááááár
    de jól elbántak a boszi ikrekkel!!
    Elizabetjh miért nem vette el Adam képességét és akkor talán még sikerült volna segíteni a tesóján?!
    nagyon jó lett a fejiii
    siess a kövivel

    puszillak♥

    Wyyy(=

    VálaszTörlés