7. fejezet 2. rész

Megjegyzés: Itt a várt fejezet. Csak annyit, hogy a komi határ most is él. 10 és jön az új =) Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Bella szemszöge

Remegő kézzel nyomtam ki a telefont, miután Adam biztosított arról, hogy mindjárt itt lesz. Edward rémülten pillantott rám.

- Most mit fogunk csinálni?

- Nem tudom. Fogalmam nincs mi történhetett Elizabethttel. Adamhez indult az biztos, de nem ért oda. Lehet, hogy Adam, majd többet tud mondani, mindjárt itt lesz. – Ezek után a szoba csendbe burkolózott, majd kisvártatva megjelent Adam.

- Hol lehet? – kérdezte Adam aggódva, köszönés helyett

- Abban reménykedtünk te tudsz valamit – mondtam neki remegő hangon.

- Nem tudom, hol van. Nem volt nálam én pedig nem hívtam, mert azt hittem nem akar látni, teljesen jogosan – mondta Adam és fejét a kezébe temette. – Az egész az én hibám! – motyogta. Ám ezután már nem tudtam rá figyelni. Ugyanis meghallottam a tévét. Le volt halkítva, egy ember talán nem is halotta volna meg, de én igen. Valami híradó ment benne, de nem ez keltette fel az érdeklődésem, hanem, amit benne mondtak.

- Másik hír. Seattle belvárosában egy autó karambolozott. Egy fekete Audi A8 egy háztömb falának csapódott, sérültek nincsenek. A gépkocsi vezetője ismeretlen. Miután kiértek a rendőrök nem találtak senkit a kocsiba… - ennyi elég volt. Megszédültem és az ájulás kerülgetett.

- Istenem, ez Elizabeth kocsija! – sikítottam. Mindenki felém fordult.

- Ez egészen biztos, Bella? – kérdezte Alice. – Nem láttam semmit.

- Jajj, Alice nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy a félvéreket nem látod! Azóta tudom, mióta terhes lettem és azt akartam, hogy megláss, de mivel nem ez történt rájöttem, hogy babák blokkolnak – kiabáltam neki.

- Bella, nyugodj meg! Nem találtak a kocsiban embert, szóval biztos nem sérült meg – mondta Adam. Ekkor aztán már tényleg dühös lettem. Hát tényleg ennyire pihent agyúak?!

- Az isten szerelmére, vegyétek már észre magatokat! – kiáltottam. – Nincs test és a Volturi felbukkanása miattunk. Valakinek sikerült már összekötni ezeket a dolgokat, vagy csak nekem? Elizabethet elrabolták! – Mikor ezeket a szavakat kimondtam, láttam az arcukon, hogy most már értik. Tudják, hogy igazam van.

- De, mit tehetünk? – kérdezte Edward rémülten.

- Odamegyünk és kiszabadítjuk mi mást?! – kérdeztem dühösen.

- El kell terveznünk, hogyan csináljuk – szólalt meg nyugodtan Carlisle. – Alice, ha nem látod Elizabethet akkor figyeld a Volturit. Aro-t, vagy Jane-t. Nekik biztosan közük van Elizabeth elrablásához. Magadra hagyunk, te csak koncentrálj. Ti gyertek.

– Intett nekünk. Kimentünk a konyhába és Carlisle ott folytatta tovább az eligazítást.

- Elmegyünk Volterrába és kiszabadítjuk Elizabethet. Ahol a Volturi él, olyan, mint egy kastélyrendszer és mindenhol őrök vannak, félelmetes képességekkel. Ha egyetlen hiba is csúszik a számításainkba, az könnyen az életünk végét jelentheti. Bella, meséltél a képességedről, hogy van valamiféle mentális pajzsod. Ki is tudod terjeszteni? – kérdezte Carlisle reménykedve és én hálát adtam az égnek, hogy meg tudom csinálni.

- Persze! Akármennyi időre és akármilyen távolságból – mondtam neki.

- Rendben van. Akkor, Adam, Edward és Emmett fog bemenni a várba kihozni Elizabethet. Mi addig a városban leszünk. A Volturi katonák képességei, tulajdonképpen csak az elmére hatnak, ha Bella lefed titeket ezek nem árthatnak. Nekünk az lesz a feladatunk, hogyha észrevesznek minket, megvédjük Bellát, hogy tovább tudja fenntartani a védelmeteket. Ebben mindenki benne van? – nézett körbe Carlisle kérdőn.

- Hát persze! – zengte mindenki.

- Tehát kész a terv – motyogta Emmett, miközben a tenyerét dörzsölgette. ám ekkor Adamnél lángolt fel az aggodalom.


- Akkor meg miért ülünk még mindig ölbe tett kézzel, Bella?! – kiabálta magából kikelve Adam.


- Azt hiszed én ilyen boldog vagyok tőle? A lányomat tartják fogva, Adam! Én is legszívesebben odarohannék és kiszabadítanám onnan, de azzal csak azt érném el, hogy megölnének minket is. Gondolkozz el ezen! – kiáltottam én is neki. A francba! Úgy viselkedik, mintha egyedül csak ő aggódna, pedig ez az ő hibája! Ő kevert bele minket. Hirtelen Alice szólalt meg.

- Már késő! – suttogta elhomályosult szemmel. – Kínozzák… - hirtelen ránk kapta a szemét. – Ennél többet nem látok…

- Erre vártunk – suttogta Carlisle. – Hogy mit lépnek. Most kell elindulnunk. Mennyi időnk van még Alice? – kérdezte.

- Nem tudom, csak homályosan láttam Jane terveit, de körülbelül egy-két napunk lehet.

- Akkor induljunk – mondta Carlisle. Előkerestem az útlevelem és elindultunk.
Egy egész napon át repültünk, mire Olaszországba értünk. A római reptérről futva tettük meg az utat Volterráig. Hajnalodott mikor megpillantottuk a város fényeit egy kisebb dombon.

- Volterra – suttogta Adam. El sem tudtam képzelni, milyen emlékek rémlenek fel most előtte.

- Hát meg érkeztünk…

Elizabeth szemszöge

Már öt napja rohadok ebbe a sötét pincébe, de nem történt semmi különös. Néha Aro testőreit ütöttem ki, de ezen kívül semmi nem történt. Azt leszámítva, hogy közeledett kivégzésem időpontja és végre bevethettem szépen kidolgozott tervem. Mikor egy csomó testőrrel harcoltam az összes képességüket lemásoltam. Amint kivisznek innen, hogy megöljenek. Elveszem az érzékeiket és elintézem őket. Jó kis terv volt és szentül hittem, hogy működni fog. Ekkor Alec jelent meg az ajtómban. Nem kötöttünk túl szoros barátságot az elmúlt idő alatt.

- Gyere! - Ragadta meg a kezem szokásához híven.

- Mi történt? Újabb vámpírt kell porba tipornom? – kérdeztem gúnyosan.

- Nem. Aro előbbre hozta a kivégzésed! – mondta gonoszan vigyorogva Alec. A hátamon végig futott a hideg verejték. Tehát most jött el az én időm. Alec bevezetett a nagyterembe, ahol már ott volt a kivégző osztagom és a néző közönség.

- Elizabeth! – kiáltotta boldogan Aro. – Sajnálom, hogy így kell véget érni az ismertségünknek, de hidd el ebben nincs semmi személyes. Csak Adamet büntetem, ha tehetném téged megtartanálak.

- Ettől nagyon boldog vagyok! – mondtam neki gúnyosan. Még várnom kell addig, amíg elkezdik, de aztán elintézem őket.

- Mielőtt belekezdenénk, bemutatom neked Annabelle-t. Nem rég csatlakozott a családomhoz. Bámulatos képessége van. Meg tudja akadályozni, hogy egy vámpír használja a képességét. Egyszóval blokkolja. – Ekkor jöttem rá, hogy óriási bajban vagyok. Koncentráltam, de úgy látszott mindenki lát és hall. Francba! Próbáltam Anthony képességével a falhoz vágni az édesen mosolygó Annabelle-t, de nem sikerült. Nincs egyetlen képességem sem, amivel elmenekülhetnék. Magamra maradtam. Ennyi volt. Végem van…