6. fejezet

Megjegyzés: Nagyon hamar összegyűlt a tíz kommentár és ettől mérhetetlenül boldog vagyok, attól meg még jobban, hogy hárommal túl is szárnyaltátok =) Szeretlek titeket! Most is él a komi határ, tehát, ha összegyűlik a tíz, azután nap jön az új feji :) Jó olvasást!

Adam szemszöge

Idegesen járkáltam fel - alá a szobámban. Túl messzire mentem. Nem szabadott volna hagynom, hogy idáig fajuljon a dolog, de ha eddig nem cselekedtem, akkor legalább most meg kell tennem, most, hogy a Cullen család megjelent főleg nem csinálhatom tovább. Előkaptam a mobilom a zsebemből és tárcsáztam Felix számát. Kettőt csöngött aztán felvette.

- Halló – szólt bele mély dörmögő hangon.

- Felix? Itt Adam!

- Adam, haver! Mi van veled? Ezer éve nem beszéltünk! – mondta és jót nevetett saját viccén, én nem nevettem vele.

- Üzenetem van Aro-nak. Kiszállok, Felix. Nem figyelem tovább őket. Beleszerettem. Most már ő a mindenem. Sajnálom. – Azzal letettem a telefont. Nem tudtam ezzel mit szabadítottam magamra, de már csak Elizabeth érdekelt és tudtam, hogy nem titkolhatom tovább. El kell mondanom neki mi folyik itt már tíz éve…

Volterrában

Felix mögött vadul lobogott a szürke köpeny, ahogy sietett urához közölni a nem épp kellemes hírt, mikor Aro elé ért, térdre esett.

- Mester! – susogta.

- Gyermekem, valami híred van számomra? – kérdezte Aro nyájasan. Felix, nem mert ura szemébe nézni. Csak a hírhozó volt, de félt mestere haragjától.

- Uram, Adam nem csinálja tovább. Nem figyeli tovább őket. Beleszeretett a lányba, akivel csak játszania kellett volna, kilépett. – Felix miután befejezte a mondandóját szemét újra a padlóra szegezte és várta Aro jogos haragját.

- Hát ezzel… kicsit bonyolultabb lett az ügy. Adam, mindenesetre megkapja a méltó büntetését, de sietnünk kell. Most már nem csinálhatjuk finoman. Drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnunk – mondta Aro és egy cseppet sem tűnt dühösnek…

Bella szemszöge

Amikor megláttam belépni a házamba az összes Cullent a szívem, mintha újra indult volna, persze ez lehetetlen, de olyan nagy szeretet keletkezett bennem, hogy alig bírtam el. A bevásárlóközpontba nem volt időm Alice-re, mert lefoglalt Edward, de most hogy megint láttam, végre felfogtam, hogy ő is itt van.

- Ó, Alice! – kiáltottam és szorosan a karomba zártam, ha tudtam volna még sírni, alighanem most megállíthatatlanul bőgtem volna. Miután jól megszorongattam Alice-t, Esme következett, aki egy csókot nyomott a homlokomra és a fülembe suttogta, hogy örül, hogy életben lát. Carlisle, szorosan magához ölelt és azonnal megkérdezte beszélgethet-e az ikrekkel, a szemében lázas tudásszomj csillogott. Emmett, harsányan kinevetett, amikor bejelentettük Edwarddal, hogy újra együtt vagyunk.

- Tudtam, hogy nem fogsz rá haragudni egy percet sem, Bella! – mondta kacagva. – Ahhoz túlságosan ragaszkodsz hozzá. – Nyelvet nyújtottam rá. Emmett sosem változik.

- Örülök, hogy újra látlak, Bella! – mondta Rosalie és kipréselt magából egy kedves mosolyt, ezen aztán nagyon elcsodálkoztam. Na, hát! Rosalie ilyenre is képes? Jasper pedig így üdvözölt:

- Nagyon össze vagy zavarodva, Bella! – mikor ráfintorogtam, elvigyorodott.

- Örülök, hogy megint láthatlak! – mondta még mindig vigyorogva.

- Én is, Jasper!

- Tehát, Bella el kell mesélned mi történt veled az elmúlt években! – csiripelte Alice. Elkezdtem ugyanazt a történetet, amit már Edwardnak is elmeséltem a kocsiban. Ő figyelmesen hallgatott és néha-néha nyomott egy puszit az arcomra. Mikor végeztem a történettel megkértem, hogy ők meséljenek.

- Most mondjátok el ti, mi volt az alatt, amíg nem láttuk egymást! – kértem őket, de mikor Edward belekezdett volna, Alice összerezzent és a szeme a távolba révedt.

- Mit látsz, Alice? – kérdezte Jasper idegesen, alighanem nem volt minden rendben Alice érzései körül és ettől én is ideges lettem.

- A Volturi. – suttogta Alice. – Idejön, nagyjából tízen a testőrségből, de sehogy sem látom mi a céljuk, pedig azt érzem, hogy konkrét okkal jönnek. – Alighogy befejezte kivágódott az ajtó és Adam rohant be rajta.

- Elizabeth! Sajnálom el kellett volna mondanom, de eddig nem tettem. Tudom, hogy most már lehet, hogy késő, de bízom benne, hogy nem! – hadarta, de amikor meglátta Cullenéket a torkára forrt a szó.

- Adam! Mit kellett volna elmondanod? Mi folyik itt? – kérdezte Elizabeth és Alice felé fordult. – És miért jön ide a Volturi?

- Idejön? – kérdezte Adam kétségbeesetten.

- Tudod, hogy miért? – kérdezte Edward.

- Nem, de én nekik dolgoztam! – mondta Adam meggyötörtem.

- Igen, ezt tudjuk! – mondta Elizabeth, nem értette, ahogy senki sem, hogy mire akart Adam kilyukadni.

- Nem érted! Én egészen ma délutánig nekik dolgoztam. Az volt a dolgom, hogy megfigyeljelek titeket. Azt nem tudom miért, csak tíz éve amikor megszülettetek, ideküldtek Amerikába, hogy figyeljelek titeket. Azt akarták, hogy szeress belém, hogy teljesen a közeletekbe férkőzhessek. Információkat kellet szolgáltatnom nekik a képességeitekről, arról, hogy hogyan éltek, hogy mivé fejlődtök, amikor még csak gyerekek voltatok. Fogalmam nem volt, hogy minek kell nekik az információ, de egyre csak küldtem nekik, de hiba csúszott a számításaimba. Tényleg szerelmes lettem beléd, Elizabeth! És ma megmondtam nekik, hogy ennyi volt. Kiszálltam. Többé tényleg nem vagyok a Volturi tagja! Meg tudsz bocsátani? – kérdezte Adam fájdalmas képpel. Elizabeth meg mintha… lefagyott volna.

- Kérlek, menj el! – mondta remegő hangon.

- De, Elizabeth… Kérlek! – könyörgött Adam.

- Takarodj innen! – ordította Elizabeth. – Soha többé nem akarlak látni! A nyakunkra hoztad a Volturit! Gyűlöllek! Kifelé! – A lányom magából kikelve üvöltözött, de most egyet értettem vele. Adam, elárult minket. Adam megadó képpel kihátrált az ajtón és hallottuk, ahogy a kocsija kerekei felvisítanak, amikor elhajt a ház elől.

- Elizabeth… - kezdtem volna, de felemelte a kezét.

- Kérlek, most… hagyj! – Azzal felrohant a szobájába.

Elizabeth szemszöge

Rávetettem magam az ágyamra és most úgy festhettem, mint valami tragikus hős, de nem érdekelt. A szívem összetört, ezer darabra és már nem lehet összeragasztani. Adam, akiben a legjobban bíztam és teljes szívemből szerettem, elárult. Ráadásul veszélybe sodorta a családom és nem csak minket, hanem a Cullenöket is, de aztán rá kellett döbbennem, hogy a mi családunk és a Cullen család az egy, már összetartozunk, mindannyian egy család vagyunk. Ettől aztán csak még jobban gyűlöltem Adamet. Miért kellett másokat is belekeverni? És miért pont azt kellett eljátszania, hogy énbelém szerelmes? Jó móka volt összetörni a lelkem?

- Gyűlöllek! – ordítottam hangosan, de a hangom elcsuklott a zokogástól, aztán meg arra is rájöttem, hogy nem is igaz. A francba, hát persze, hogy nem gyűlölöm! A szerelem nem olyan, hogy te magad döntheted el, hogy szereted-e a másikat, vagy sem. Egyszerűen szereted, és nem tudsz mást érezni iránta. Na, jó néha tudod utálni, mint én most, de ez az utálat sem tudja elfedni azt a mély őszinte szerelmet, amit érzek. És ő is szeret engem, hiszen az mondta! És ha nem így lenne miért mondta volna el az egész történetet?

- Szeret! – suttogtam rekedten. Letöröltem az arcomról a könnyeket és elindultam az ajtó felé. Az asztalról gyorsan felkaptam a kocsi kulcsomat és lerohantam a lépcsőn.

- Majd jövök! – kiáltottam be a nappaliba. Gyorsan bevágódtam a kocsimba és elindultam Adam háza felé. Még félúton sem járhattam, amikor megláttam egy embert az úton, aki nem mozdult előlem. Dudáltam, de meg se moccant. Arra már nem volt időm, hogy fékezzek, hát elrántottam a kormányt és egy tömör falnak hajtottam. Majd az érzékeim eltűntek. Nem hallottam, nem láttam és nem éreztem semmit.

Bella szemszöge

Aggódtam Elizabethért. Este, amikor elment nem mondta, hogy hová megy, de nyilvánvaló volt, hogy Adamhez. Edward megnyugtatott, hogy a gondolataiban meglátta, hogy ki akar békülni Adammel, de már délután volt. Majdnem egy teljes napot nála töltött úgy, hogy fel sem hívott. Ez nem vall rá, hát fogtam a telefont és tárcsáztam a számát, de csak a rögzítője vette fel. Ezt is furcsállottam, a telefonját mindig felveszi. Lehet, hogy lemerült – gondoltam és hívtam Adamet.

- Igen? – szólt bele a telefonba.

- Adam? Szia, Bella vagyok! Csak Elizabethttel szeretnék beszélni. Oda tudnád adni? A saját mobilját nem veszi fel. – Adam furcsán hallgatott, majd végül megszólalt.

- Bella, Elizabeth nem járt nálam…